Nehéz hetek

2010 május 6. | Szerző: cukimadar |

 A baj két hete kezdődött. Norbi péntekre magas lázzal ébredt, nyűgős volt. Mindig jó baba vagy, igazi harmadik gyerek, te vagy a legtürelmesebb, pedig olyan pici vagy. ELvittünk orvoshoz és kiderült torokgyulladásod, középfülgyulladásod és bronchitised van. délután már az első adag gyógyszertől nyugodtabb voltál, de remegtünk egész nap, apa vissza se ment dolgozni, csak este. Másnap Áki dőlt ki  hatodik típusú gyerekbetegség ( 41 fokos láz). Vasárnap a Mona is.Ekkor már kezdtem azt érezni, hogy megőrülök. Így ment ez egy hétig. Apa legalább reggel hagyott egy kicsit aludni, könnyebb volt átvészelni az egész napot egyedül. 4 napig egyfolytában sírtatok. Amikor elindítottam az emlék-blogot, úgy gondoltam mindennap írok, de néha se időm, se kedvem írni. Félek, attól, hogy leírjuk, még szörnyűbb, így csöndben szenvedek inkább. Mikorra meggyógyultatok, a Norbikának megint kijött az asztmája, így vissza a pulmonológushoz, aki felvett tartós betegnek. Nem jó híreket kaptunk, közben a Mona hónapok óta étkezési zavaros. Nem tudom mi lesz velünk. A Norbi még oviba se járhat így. Szeretném egy délután alatt megváltani a világot , de nem lehet. Folyton aggódok, pedig jó lenne még egy testvér később. Csak sajnos így se tudok 100 százalékos lenni, így maradtok hárman. Talán nagymamaként sikerül. Áki, Neked is annyira nehezen megy az ovi. Tegnap a mikor megláttam a felszakadt szádat, meg a kis térdedet. Legszívesebben kivettelek volna az oviból Pedig jó ovi a lehetőségekhez képest. Mindig sírsz, így az egész napon bűntudattal telik. Néha azt érzem, hogy sok a 3 baba, máskor még lenne baba. Csak éppen a gondokat is egyedül oldom meg. Apa mindig dolgozik,, hogy mindenetek meglegyen. Ha itthon van, mindig játszotok. Most nála is elszakadt a cérna, próbáljuk rendbe rakni a dolgokat, csak nehéz. Túl sokat dolgozik és itthon sem tud pihenni a gondok miatt.

Sajnálom ritkán írok, de talán így is több dolog marad meg, mint az emlékezetemben.

Jövő hónapban Norbi keresztelője lesz, Nekünk pedig házassági megerősítés a templomba. A szervezés se megy most sehogy. Kedvetlenek vagyunk.

A mai jó hír: Áki, kicsim nem sírtál amikor bementél a csoportba.

Jó lenne, ha lennének nagyszülők, de sajnos az apukám nem akar nagypapa lenni. Majd ha nagyobbak lesztek, megértitek. Szerencsére nem keresitek.

Esik az eső, a gondoltaim is borúsak. Talán legközelebb jobb lesz. Nem látok a jövőbe, de remélem a Norbi betegsége nem rosszabbodik. Már az is esély lenne.