2008 február 1. | Szerző: cukimadar |

Költözünk, annyi minden történt az új évben, hogy úgy döntöttünk, elköltözünk a papáéktól. Sajnos, nem váltak be a remények, és most már túl sokat kockáztattunk a semmiért. (Majd ha nagyobbak lesztek ezt majd megbeszéljük, ha megértitek már.) Találtunk egy kellemes otthont Pécelen, reméljük ott végre tényleg otthon leszünk és senki nem magyaráz bele az életünkbe.

Inkább mesélek rólatok:

Áki szívem, holnap után leszel két éves. A héten megtanítottalak, hogy mondd meg hány éves vagy és meg is mutatod. Nagyon édes nagyfiam vagy. Bár mostanában kezdesz elég öntörvényű lenni. nem tudom honnan örökölhetted :-)) Jó nagy vagy, már kinőtted a 98-as ruhákat is, igazi kisgyerek vagy, leszámítva a pelcsikét. A bilit még mindig utálod.

Mona, kicsim, már kibújt az alsó két fogad, jókedvű babi vagy, olyan kis magadnak való. Tökéletesen eljátszol egyedül is. Lassan kezdesz önállóan állni, már most is megy néhány mp-ig.

Tombol a Thomas-őrűlet, minden nap be kell kapcsolni nektek, ja és négy hete ugyanazt a mesét olvasom. Thomas és Dízel. ” Percy nem érezte  jól magát, sajogtak az eresztékei és alig kapott levegőt…”